Le az egóval..

Ahogy telnek a napok és közeleg az év vége egyre hidegebbre fordul az idő. Ami úgy érzem nem is gond, mert néha szükség van az ilyenre is. Bekuckózásra, egyedüllétre, hogy az ember gondolkodni tudjon, megfigyelni és következtetéseket levonni. A Karácsony közeledtével, ebben a vírusos időszakban sokat jár a fejemben az a szó hogy igazság, méltányosság és érdem. Nehéz szavak és bonyolult a jelentésük is. Úgy hiszem megmagyarázhatatlanok és semmilyen kontextusba nem tudnám elhelyezni őket egy ilyen világban, társadalomban. Legfőképp most, amilyen időket élünk. Nem akarok panaszkodni, megtanultam egy életre a leckét azt hiszem, mert visszanézve hosszú időt töltöttem azzal, hogy magamat sajnáltatva létezzek és éljem a mindennapokat. Még mindig tanulom kezelni a bennem lezajló folyamatokat és néha olyan nehéz. És gyakran nincs kedvem hozzá, hagynám az egészet a fenébe, de akkor mi lenne? Semmi, az pedig még rosszabb. Az élet nehéz. Tud fájni, s tele lehet félelemmel, de nem. Nem azért írom le mindezt, mert rossz napom van, vagy mert a létünk rossz oldalát nézem. Hanem mert ez az igazság és aki megpróbálja kikerülni az csak magát áltatja. Minden küzdelem azzal kezdődik, hogy el kell fogadni a létét, a gondolatát. 

A félelmeken túl az emberek gyakran megfeledkeznek arról, ami megadatott nekik. Mint a család, a beszélgetés, az az aprócska szó, hogy köszönöm. Értem én, hogy mindig jobbat és többet akarunk, de hol van az elég? Van olyan pont az életünkben amikor végre elégedettek vagyunk valamivel vagy valakivel? Vagy a tökéletesség hajszolásának és az egó simogatásának sosincs vége? Nem igazságos, hogy vannak a Földnek olyan részei, ahol alig van víz, ahol öl a szegénység, a bűnözés, a felelőtlenség és legfőképp az egó. Aztán van a bolygónak a másik fele, akinek semmi sem jó. Nem elég drága, nem elég divatos, nem hasonlít arra a többi kismillió másikra.. egek. Kívülről szemlélődve olyan szánalmas. S lehet, hogy az afrikai nő, akinek kilenc gyereke van, egy összeomló félben levő kunyhója, aki nap mint nap megküzd kórságokkal, betegségekkel, aki örül ha van egy korsó víz két napra s étel az asztalon, az boldogabban éli le az életet. A gazdag nő meg a világ másik felén arra sem képes, hogy megbecsülje a családját, hogy néha annyit mondjon köszönöm, hogy beszélgessen és ne a hibát keresse mindenkiben, önmagát sajnáltatva. 

Az egó rendkívül veszélyes dolog, figyelmetlenné és önzővé teheti az embert. Riekje Boswijk-Hummel azt mondta: csak egyetlen hely van, ahol elkerülheted az érzelmek kettősségét: a szívedben. Ott lehetséges, hogy egyszerre érezz szomorúságot és boldogságot, egyszerre legyél fehér és fekete. Észre fogod venni, hogy ha utat engedsz szomorúságodnak, az kiválthat könnyeket, de egyidejűleg megkönnyebbült nevetést is okozhat. Felülemelkedsz az ego ingoványán és korlátozott létén, amely mindent fehéren vagy feketén él meg, és vagy csak boldogságot, vagy csak boldogtalanságot képes érezni. Megtapasztalod, hogy lehetséges egy és ugyanazon érzelemként átérezni, hogy milyen szörnyen érzed magad az ego által irányított létben, ugyanakkor milyen boldogsággal tölt el, hogy a szíved végre kiáradhat. Valójában csordultig vagy szeretettel.