Hibák sorozata

Életünk legtöbb napján tesszünk a dolgunkat. Teszünk-veszünk, gondolkodunk aztán cselekszünk. Sírunk, mosolygunk, örülünk és bánatosak vagyunk. S ennek okán gyakran elgondolkodom azon, hogy mit miért teszünk, mert ugye mindannyian mások vágyunk. Vannak ugyan motivációs pontjaink, érzéseink, amelyek mindannyiunkban benne vannak. Mégis engem mindig meglep és sokkol, hogy a reakció hány féle lehet. Aztán kicsit elfáradunk, kiakadunk és nem önszántunkból, de kénytelenenk vagyunk megpihenni és elvonulni kicsit. És az élet megy tovább. Mindegy, hogy süt a nap vagy esik, de mi itt vagyunk. Ilyen makacs és mozdíthatatlan lények vagyunk mi emberek. És valahogyan ez a legjobb és legrosszabb tulajdonságunk is egyben. Ragaszkodunk olyasmihez, amihez régen nem kellene. Őrlődünk és tépelődünk semmiségeken, képesek vagyunk félig eltemetni magunkat valamiért vagy valakiért. Legtöbbször az utóbbi fordul elő. Próbálunk tökéletesek lenni egy olyan világban és társadalomban ami éppen hogy a tökéletlensége miatt olyan gyönyörű. Megpróbáljuk elrejteni és sablonossá tenni magunkban mindazt, amitől különlegesek és furcsán szépek vagyunk. Pedig hiába a sok reklám, a sok kábítás. Minden felvett ruha, minden elolvasott könyv és kipréselt könnycsepp, minden mosoly és megivott sör, minden mozdulat, minden megnézett film, rövid beszélgetés, minden csésze kávé és elcsépelt szöveg mögött ott rejtőzik a lényeg. Nem szeretném megnevezni, mindenki úgy hívja ahogyan szeretné. Talán más-más szót használunk a leírására, de egyre gondolunk. 

Szóval miért? A mit fogalma nagyjából világos. Csak a hogyan nem. Az mindig bonyolult vagy ha nem is az, mi azzá tesszük. Jó lenne elsősorban ezt is elfogadni. Hogy valamiért így működik. Olyan jókat tudok mosolyogni sokszor ezeken az apró, bosszantó, de kedves dolgokon. Hogy miért hagyja valaki nyitva folyton a szekrényajtót? Nemtudom. De szeretem, mert kedves és mert valakinek a része. Nem számít, hogy olykor idegesítő. S ezeket a példákat több száz oldalon keresztül sorolhatnám. Ezek szerethető dolgok, mégis hajlamosak vagyunk ezek miatt rágódni, akár évekig is. Akár egy életen keresztül. 

De mindenkinek egyéni joga, hogy mit és hogyan csinál. És azt hiszem ez az, ami miatt olyan könnyen tudunk hibázni. A szabad választás, a szabad akarat. Ez a kihívás benne. Hogy úgy lehetünk önmagunk, ahogyan nekünk tetszik.